1.- Első nap,első barátnők

Reggel apa befonta a hajamat,és csinált nekem teát.Csomagolt nekem reggelit.A kedvencemet: palacsintát.Összeszedtem a kedvenc játékaimat ( na jó...két labda volt az ),majd a Pretty Cat-os táskámba beledobáltam a reggelivel együtt.

Apa kitett az iskola előtt,ugyan is ő nem jött velem az első napra...Kicsit csalódottan kullogtam be az iskolába.
-Nini,még egy kis lurkó!-mosolygott ( na jó,vicsorgott ) rám egy fiatalabb néni.
-Csókolom!-válaszoltam.
Bementünk a terembe,ahol már szinte mindenki ott volt,gyerekektől kezdve az idősebb szülőkig.
-Köszöntünk minden kedves idefáradt szülőt,illetve a kis lurkókat is!-üdvözölt minket a szőke hajú tanárnő.-Nekem Katy néninek hívnak.-mutatott magára.-A társam pedig Adele néninek hívják.Arra kérek minden kedves szülőt-és gyermekeiket,hogy tegezzenek minket,tehát én Katy vagyok ő pedig Adele.

A nap hátralevő részében összebarátkoztam egy Anna nevű lánnyal,meg úgy köbö az egész osztállyal.
Az ebéd fincsi tejbegríz volt.Én kértem repetát is,de a menzán az egyik vörös hajú néni olyan gonosz volt,hogy nem adott.
-Nincs repeta!-árulkodtam a tanítónéniknek.
-Gloria!-kiáltott rám egy lány.
-Igen?
-Ülünk egymás mellett?-kérdezte.
Bólintottam.
-Tudsz olvasni? Nem? Én igen!-húzta ki magát nagyképűen.
-Tudok! Van itt egy könyvem.-kotortam elő.

Mire észbe kaptam,már együtt olvastunk az iskola udvarán.Igaz,csak lassan betűzve,de akkor is!
-Glor,Bell jöttök játszani?-kérdezte egy kék szemű fiú.
Becenév? Hmm...találó! :D
bevártam a Bellnek becézett lányt ( igaziból Belle a neve ).
Játszottunk kidobóst,fociztunk és legnagyobb örömömre kézilabdáztunk.Az osztály 70%-a szeret kézizni,na de remélem ennyien is jönnek velem a kézilabda csapatba is!


Négy óra körül átjött hozzánk Anna és Belle,és egészen hatig nálunk voltak.Miután őket hazavitték apa és én megnéztük a Minimaxon a Barbi és a szigethercegnője című mesét,majd elmentem fürödni és együtt lefeküdtünk aludni.
-Apa...olvashatok neked?-kérdeztem,de nem jött válasz.
Kicsit szomorúan,de én is elaludtam.

00.Prológus

Gloria Crane vagyok, hét éves. Az apukámmal élek egy kisvárosban. Anyukám nincs, meghalt. Ezt nem tartom furcsának, mert még nagyon pici voltam. Amikor először rájöttem, hogy hozzám nem jár az anyukám az óvodába, engem nem kísérget sehova, nem vesz nekem perecet a sarki péknél és nem visz le a játszótérre, apához fordultam.
-Apa, nekem miért nincs anyukám? - kérdeztem tőle, mire nagyot sóhajtott. Nagyon szeretem őt, ő az én hősöm. Sokat vagyunk kettesben, mert a nagyi nem mindig tud segíteni neki. Mindig játszunk, reggelente befonja a hajamat, elvisz óvodába, vacsorát főz nekem estére, és reggel uzsonnát csomagol nekem. Amikor szükség van rá, ruhákat vásárol nekem. Az óvodában a többieknek az anyukájuk csomagol enni, ő főz nekik, ő vesz nekik ruhákat, ő látja el őket. Nálam apukám intéz mindent. Amikor feltettem neki a kérdést, a térdére ültetett és mesélni kezdett. Még kicsi voltam, nem is értettem mindent. Anyukám az egyik nap- még csecsemő voltam, nem is emlékszem rá- összekapott apukámmal, és elment bevásárolni, hogy kiszellőztesse a fejét. Miután mindent megvett, hazaindult, de karambolózott az autójával. Sokáig kórházban volt, de most már nincs ott. Elment egy másik helyre, a mennyországba, és onnan  figyel rám és az apukámra. Ezalatt én itthon voltam, és aludtam, mint minden kisbaba. Apu mindig azt mondta, hogy nem kell aggódnom, mert egy napon majd újra találkozni fogok anyával. Amikor nagyon szépen kértem, elővett egy fényképet róla, azt mindig sokáig nézegettem. Anya nagyon szép. Hosszú, barna haja és nagy, zöld szemei voltak. A képen kedvesen mosolygott. Büszke vagyok rá, hogy nekem ilyen anyukám volt. Még így is nagyon szeretem őt. A barátnőmnek, Jessicának szoktam róla mesélni. Nagyon várom már a napot, amikor majd találkozhatok vele. Annyi mindent fogok neki mesélni! Elmesélem majd neki az összes szép emlékemet, a nyaralásokat, a karácsonyokat, a nagyi mézes süteményét, mindent, amiről csak lemaradt. De utána biztos sok közös élményünk lesz, és elmegyünk majd rengeteg helyre. Apa is biztos örülni fog, hogy újra láthatja őt. Azt kívánom, minél hamarabb jöjjön el ez a nap....

Megnyílunk? Megnyílunk!

A blogot egy trailerrel szeretném megnyitni.A trailert én készítettem,így ha más blogokon meglátom érvénybe lép a jogi szabályzat!!
Reméljük,hogy tetszeni fog nektek!

Hatalmas csók-és ölelés: Cintia és Skyler